VAD NYOMOZÓK
Radnóti Miklós Színház, Tesla Labor
Bemutató: 2021.09.7.
Roberto Bolaño regénye nyomán
„Generációjának legjelentősebb írója Latin-Amerikában”, írta a New York Times Roberto Bolañóról, aki 1998-ban adta ki Vad nyomozók című, hatszáz oldalas nagyregényét, amely a sokáig kalandor költőként élő szerzőt egycsapásra tette világhírűvé. Az életrajzi elemeket és zabolátlan fantáziavilágot ötvöző történetben egy underground költőmozgalom életébe pillanthatunk bele, amelyből a szerelem és a költészet, a bulik és manifesztumok, a szexuális kalandok és az irodalmi reformtörekvések sodrásában egy évtizedeken és kontinenseken átívelő, krimiszerű utazás bomlik ki. A történet szerint az új formákat kereső, zsigeri realista mozgalom két ifjú alapítója egy tinédzser fiúval és egy menekülő prostituálttal elindul a Sonora-sivatagba, hogy felkutassa a rejtélyes módon eltűnt forradalmár költőnőt, a nagy szellemi elődöt. Párhuzamos valóságok övezte hullámvasút veszi kezdetét: a tikkasztó meleg, az erőszak és a pusztulás tájain folytatott közös nyomozás egy kontinenseken átívelő, külső és belső utazásba szippant, múltba és jövőbe, eksztázisba és kudarcba, egy titokzatos költőnőnek a folyton elillanó nyomában.
„Az előadás a saját generációm életérzésének és vágyainak lenyomata. A regény szereplőinek öntörvényű működése, az elvárásrendszerek következetes semmibevétele terápiásan hatott rám. Az, hogy művészként nem a pénzszerzésre, a láthatóságra és a sikerre törekednek, hanem valami belső meggyőződés hajtja őket. Mi már a kapitalizmus gyermekei vagyunk, és nagyon nehéz kivonni magunkat a termelés és növekedés folyamatos nyomása alól, miközben művészként mégis valamiféle belső szabadságot keresünk. A Vad nyomozókkal kísérletet teszünk rá, hogy létrehozzunk a színpadon egy olyan erőteret, amelyben megkérdőjelezzük a biztosnak hitt szabályokat és konvenciókat, kvázi egy miniutópiát építünk, mint a regény szereplői is, és színházilag kalandra invitáljuk a nézőket. Az előadás is pont olyan kócosan és kiszámíthatatlanul működik, mint Bolaño nagyregénye.”
Radnóti Miklós Színház, Tesla Labor
Bemutató: 2021.09.7.
Roberto Bolaño regénye nyomán
„Generációjának legjelentősebb írója Latin-Amerikában”, írta a New York Times Roberto Bolañóról, aki 1998-ban adta ki Vad nyomozók című, hatszáz oldalas nagyregényét, amely a sokáig kalandor költőként élő szerzőt egycsapásra tette világhírűvé. Az életrajzi elemeket és zabolátlan fantáziavilágot ötvöző történetben egy underground költőmozgalom életébe pillanthatunk bele, amelyből a szerelem és a költészet, a bulik és manifesztumok, a szexuális kalandok és az irodalmi reformtörekvések sodrásában egy évtizedeken és kontinenseken átívelő, krimiszerű utazás bomlik ki. A történet szerint az új formákat kereső, zsigeri realista mozgalom két ifjú alapítója egy tinédzser fiúval és egy menekülő prostituálttal elindul a Sonora-sivatagba, hogy felkutassa a rejtélyes módon eltűnt forradalmár költőnőt, a nagy szellemi elődöt. Párhuzamos valóságok övezte hullámvasút veszi kezdetét: a tikkasztó meleg, az erőszak és a pusztulás tájain folytatott közös nyomozás egy kontinenseken átívelő, külső és belső utazásba szippant, múltba és jövőbe, eksztázisba és kudarcba, egy titokzatos költőnőnek a folyton elillanó nyomában.
„Az előadás a saját generációm életérzésének és vágyainak lenyomata. A regény szereplőinek öntörvényű működése, az elvárásrendszerek következetes semmibevétele terápiásan hatott rám. Az, hogy művészként nem a pénzszerzésre, a láthatóságra és a sikerre törekednek, hanem valami belső meggyőződés hajtja őket. Mi már a kapitalizmus gyermekei vagyunk, és nagyon nehéz kivonni magunkat a termelés és növekedés folyamatos nyomása alól, miközben művészként mégis valamiféle belső szabadságot keresünk. A Vad nyomozókkal kísérletet teszünk rá, hogy létrehozzunk a színpadon egy olyan erőteret, amelyben megkérdőjelezzük a biztosnak hitt szabályokat és konvenciókat, kvázi egy miniutópiát építünk, mint a regény szereplői is, és színházilag kalandra invitáljuk a nézőket. Az előadás is pont olyan kócosan és kiszámíthatatlanul működik, mint Bolaño nagyregénye.”
Bemutató: 2021.09.7.
Roberto Bolaño regénye nyomán
„Az előadás a saját generációm életérzésének és vágyainak lenyomata. A regény szereplőinek öntörvényű működése, az elvárásrendszerek következetes semmibevétele terápiásan hatott rám. Az, hogy művészként nem a pénzszerzésre, a láthatóságra és a sikerre törekednek, hanem valami belső meggyőződés hajtja őket. Mi már a kapitalizmus gyermekei vagyunk, és nagyon nehéz kivonni magunkat a termelés és növekedés folyamatos nyomása alól, miközben művészként mégis valamiféle belső szabadságot keresünk. A Vad nyomozókkal kísérletet teszünk rá, hogy létrehozzunk a színpadon egy olyan erőteret, amelyben megkérdőjelezzük a biztosnak hitt szabályokat és konvenciókat, kvázi egy miniutópiát építünk, mint a regény szereplői is, és színházilag kalandra invitáljuk a nézőket. Az előadás is pont olyan kócosan és kiszámíthatatlanul működik, mint Bolaño nagyregénye.”
„Ahogyan várható volt, Roberto Bolaño Vad nyomozók című regénye egy sima adaptációnál messze több lett Kelemen Kristóf rendezésében. Árnyalt kritika a színházcsinálókkal, így önmagával, de a nézőkkel és az egész korszakunkkal szemben is.”
(Hajnal Márton, Dunszt)
„Sűrű és feszített tempójú utazásra hív tehát a Kelemen Kristóf rendezésében bemutatott Vad nyomozók a Radnóti Tesla Laborjában. Mintha egy olyan röplabdameccsen lennénk, amit egyszerre több labdával játszanak."
(Feke Eszter, Kortárs Online)
„Nagyon is értjük, hogy a Radnóti Vad nyomozókja nemcsak a hetvenes évek Mexikójáról szól, hanem napjaink Magyarországáról is, ahol a politikai önkény és az elsatnyult kulturális élet fogságában, meg úgy általában természeti katasztrófáktól fenyegetve nagyon meg kell erőltetnünk magunkat, hogy tudjunk még hinni valamilyen magasztosabb eszmében.”
(Kránicz Bence, 24.hu)
„Hogy mégsem csak a mély letargia marad meg, arról az az ironikus, sokszor már-már groteszk játékmód tehet, és az, ahogy a színészek ezt abszolválják. Jó nézni őket. Mindenkit. (...) És azt érezni, hogy ők ezt szívesen játsszák, hogy megvan az az alkotói közösség, az a hit, hogy mégiscsak érdemes ezt csinálni. Mi meg ne temessük addig magunkat és a művészetet, amíg ilyen előadások születnek arról, hogy abszolút nem érdemes ilyen előadásokat csinálni. Arra a kis időre."
(Turbuly Lilla, Kútszéli Stílus)
„Ahogyan várható volt, Roberto Bolaño Vad nyomozók című regénye egy sima adaptációnál messze több lett Kelemen Kristóf rendezésében. Árnyalt kritika a színházcsinálókkal, így önmagával, de a nézőkkel és az egész korszakunkkal szemben is.”
(Hajnal Márton, Dunszt)
„Sűrű és feszített tempójú utazásra hív tehát a Kelemen Kristóf rendezésében bemutatott Vad nyomozók a Radnóti Tesla Laborjában. Mintha egy olyan röplabdameccsen lennénk, amit egyszerre több labdával játszanak."
(Feke Eszter, Kortárs Online)
„Nagyon is értjük, hogy a Radnóti Vad nyomozókja nemcsak a hetvenes évek Mexikójáról szól, hanem napjaink Magyarországáról is, ahol a politikai önkény és az elsatnyult kulturális élet fogságában, meg úgy általában természeti katasztrófáktól fenyegetve nagyon meg kell erőltetnünk magunkat, hogy tudjunk még hinni valamilyen magasztosabb eszmében.”
(Kránicz Bence, 24.hu)
„Hogy mégsem csak a mély letargia marad meg, arról az az ironikus, sokszor már-már groteszk játékmód tehet, és az, ahogy a színészek ezt abszolválják. Jó nézni őket. Mindenkit. (...) És azt érezni, hogy ők ezt szívesen játsszák, hogy megvan az az alkotói közösség, az a hit, hogy mégiscsak érdemes ezt csinálni. Mi meg ne temessük addig magunkat és a művészetet, amíg ilyen előadások születnek arról, hogy abszolút nem érdemes ilyen előadásokat csinálni. Arra a kis időre."
(Turbuly Lilla, Kútszéli Stílus)
(Hajnal Márton, Dunszt)
„Sűrű és feszített tempójú utazásra hív tehát a Kelemen Kristóf rendezésében bemutatott Vad nyomozók a Radnóti Tesla Laborjában. Mintha egy olyan röplabdameccsen lennénk, amit egyszerre több labdával játszanak."
(Feke Eszter, Kortárs Online)
„Nagyon is értjük, hogy a Radnóti Vad nyomozókja nemcsak a hetvenes évek Mexikójáról szól, hanem napjaink Magyarországáról is, ahol a politikai önkény és az elsatnyult kulturális élet fogságában, meg úgy általában természeti katasztrófáktól fenyegetve nagyon meg kell erőltetnünk magunkat, hogy tudjunk még hinni valamilyen magasztosabb eszmében.”
(Kránicz Bence, 24.hu)
„Hogy mégsem csak a mély letargia marad meg, arról az az ironikus, sokszor már-már groteszk játékmód tehet, és az, ahogy a színészek ezt abszolválják. Jó nézni őket. Mindenkit. (...) És azt érezni, hogy ők ezt szívesen játsszák, hogy megvan az az alkotói közösség, az a hit, hogy mégiscsak érdemes ezt csinálni. Mi meg ne temessük addig magunkat és a művészetet, amíg ilyen előadások születnek arról, hogy abszolút nem érdemes ilyen előadásokat csinálni. Arra a kis időre."
(Turbuly Lilla, Kútszéli Stílus)
Arturo Belano: Baki Dániel
Ulises Lima: Porogi Ádám
Quim Font / Matador: Gáspár Sándor
María Font / Levéltárosnő / Tanítónő / Edith: Sodró Eliza
Juan García Madero: Sipos László Márk
Lupe / Claudia: Mészáros Blanka
Álamo / Első rendőr / Miseria / Barát: Pál András
Kutató / Norman / Másod rendőr / Kritikus: Rusznák András
A regény fordítója: Kertes Gábor
Dramaturg: Sándor Júlia
Díszlet-jelmez: Schnábel Zita
Zene: Márton Péter (Prell)
Konzultáns: Vécsei Anna
Ügyelő: Kónya József
Súgó: Farkas Erzsébet
Rendező munkatársa: Hatvani Monika, Lévai Ágnes
Rendező, színpadi adaptáció: Kelemen Kristóf
Külön köszönet: Darvay Botond, Rangits Bernadett, Siflis Anna
Ulises Lima: Porogi Ádám
Quim Font / Matador: Gáspár Sándor
María Font / Levéltárosnő / Tanítónő / Edith: Sodró Eliza
Juan García Madero: Sipos László Márk
Lupe / Claudia: Mészáros Blanka
Álamo / Első rendőr / Miseria / Barát: Pál András
Kutató / Norman / Másod rendőr / Kritikus: Rusznák András
A regény fordítója: Kertes Gábor
Dramaturg: Sándor Júlia
Díszlet-jelmez: Schnábel Zita
Zene: Márton Péter (Prell)
Konzultáns: Vécsei Anna
Ügyelő: Kónya József
Súgó: Farkas Erzsébet
Rendező munkatársa: Hatvani Monika, Lévai Ágnes
Rendező, színpadi adaptáció: Kelemen Kristóf
Külön köszönet: Darvay Botond, Rangits Bernadett, Siflis Anna