MAGYAR AKÁC

[post-fact dokumentumszínház]

Pálinkás Bence Györggyel


















Trafó Kortrás Művészetek Háza
Bemutató: 2017.05.24.


„Üzenjük Brüsszelnek! Védjük meg a magyar földet, a szabad pálinkafőzést, a mézet és az akácot!” (a FIDESZ petíciója)

2014-ben egy EU-rendelet felbolygatta a hazai politikai életet, és pár hónapig minden politikus egy fával volt elfoglalva: az akácfával.

Kelemen Kristóf és Pálinkás Bence György képzőművész közös produkciója a Magyar akác, amelyben bemutatják, hogyan vált az Amerikából betelepített akácfa magyar nemzeti- és politikai szimbólummá. Ebből kiindulva az alkotók életre hívtak egy mozgalmat, amelynek tevékenységét ugyancsak bemutatják az előadásban. A mozgalom tagjai szimbolikus politikai helyszínekre látogattak el, akácfaültetési akciókkal népszerűsítettek egy új, liberális, befogadó közösségeszményt, és igyekeztek az akácfát a saját elképzeléseiknek megfelelően beleírni a történelmi múltba. A kérdés: szárba szöknek-e mozgalmuk magjai, és vannak-e olyan szívósak, mint az alföldi pusztában és a letarolt bányavidékeken is életben maradó akácfák. A darab terét egy kertinstalláció teszi igazán autentikussá, alföldi homokkal, erdei avarral, bányafölddel és egy csoport magyar akáccal.




Fotók: Csányi Krisztina


„A darab megértéséhez nem szükségesek különleges botanikai ismeretek; a mű ökológiai kérdésekben sem foglal állást. Annál élesebben világít rá viszont arra, hogy a különböző ideológiák, akár a tudományos megállapításokból is gondosan (értsd szelektíven) szemezgetve, hogyan használják fel az akácfát saját nézeteik igazolására vagy egyéni érdekeik érvényesítésére.”
(Gosztola Kitti, Artmagazin)

„Úgy érzem, mintha a Tanú című film 21. századi remake-jéből látnék jeleneteket elborult mai arcok tolmácsolásában, amiben a narancsot leváltotta az akác, ami egy kicsit szúrós, kicsit amerikai, de azért a miénk.” (Pótszékfoglaló)

„… a Magyar akác a 4. dunaPart legfurfangosabb, legszellemesebb, legköltőibb, ugyanakkor metszően politikus produkciója.”
(Esther Slevogt, nachtkritik.de)


Az előadás elnyerte a 2018-as szegedi Thealter Fesztivál kritikusdíját.




FESZTIVÁLSZEREPLÉSEK:

2017 – dunaPart4 Platform, Budapest
2018 – Deszka Fesztivál, Debrecen
2018 – Off Europa Festival, Lipcse, Drezda, Chemnitz
2018 – Bánkitó Fesztivál
2018 – Thealter Fesztivál, Szeged
2018 – Theaterfestival Basel
2018 – Nyitrai Színházi Fesztivál
2019 – BOZAR, Brüsszel
2019 – Unfuck My Future Festival, Mousonturm, Frankfurt
2019 – Rehearsal For Truth Festival, New York – lecture-performance az előadásról
2019 – Spielart Festival, München
2019 – Palm Off Fest, Prága
2019 – Fabrica De Pensule, Kolozsvár
2020 – Wiener Festwochen reframed, Go Hungarian Acacia! Go Hungarians! (videó)
2021 – 3rd NTNG International Forest Festival, Thessaloniki (online stream)
2022 – Voices International Theater Festival, Jersey City Theater Center, USA
2022 – Rehearsal for Truth Theater Festival, Vaclav Havel Library Foundation, Bohemian National Hall, New York, USA

Előadók: Eke Angéla, Homonnai Katali, Kelemen Kristó, Kristóf Márton, Pálinkás Bence György
Zene: Kristóf Márton
Rendezőasszisztens: Totobé Anita
Szervezés: Kiss Réka Judit, Szinai Eszter
Produkciós vezető: Böröcz Judit
Díszletgyártás: Balázsi Dániel, Hegedűs Fanni
Technikai munkatárs: Major Mátyás
Rendező, koncepció: Kelemen Kristóf, Pálinkás Bence György

Külön köszönet: Barna Orsolya, Seth Coleman, Csányi Krisztina, Eredics Lilla, Gazsó György, Gosztola Kitti, Lovas Dániel, Nagypál Gábor, Pál András, Regényi Júlia, Semsei Balázs (Norwell//Farbwechsel Records), Sipos György, Szirtes Attila, Tarr Judit, Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház, Sonidus Archívum, Karácsony Lázár Pika, Szőcs Gábor Mojszi, Off Europa Festival, Süvöltő Együttes

Támogatók: Műhely Alapítvány, Függetlenül Egymással Közhasznú Egyesület, Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház, Nemzeti Kulturális Alap, Emberi Erőforrások Minisztériuma
A Műhely Alapítvány a LABO programsorozat keretében vett részt a produkció létrejöttében.