FIGYELEM

MEGZAVARÁSÁRA 

ALKALMAS

Nem fogod elhinni, hogy mi történik a Trafó színpadán!
Ehhez hasonló figyelemfelkeltő címek veszik ki a kezünkből a kontrollt az interneten, miközben az algoritmusokon keresztül további oldalakra irányítanak, hogy érzelmekkel, indulattal, iróniával vagy félelemkeltéssel minél hosszabban az online térhez láncoljanak minket. A figyelmünk a 21. század olaja, amelyért nemcsak kozmetikai reklámok és az ismerőseink nyaralási fotói versengenek, hanem ugyanazon a szinten politikai kampányok és társadalmi üzenetek is. Ki tud a leginkább hatásos, érzelmekre ható vagy megdöbbentő lenni – ezen múlik, hogy mit érzékelünk valóságnak. 

A Figyelem megzavarására alkalmas egy dokumentumszínházi előadás az online tér rejtett mechanizmusairól, a megszólalás lehetőségeiről és a figyelmünk áruvá válásáról. Civil résztvevők osztják meg a személyes történeteiket és tapasztalataikat. Mindezt a színház médiumán keresztül, ahol a nézők abban a luxusban részesítik magukat, hogy közösen egy dologra, egy üres színpad eseményeire fókuszálnak.

Bertolt Brecht A rendszabály (Die Maßnahme) című tandarabjából kiindulva egy újságíró, egy tiktokker, egy instablogger, egy podcaster, egy színész és egy aktivista történetei reflektálnak arra, hogy mi a dolga a jelen agitátorainak, akik egy igazságosabb társadalomért küzdenek az online térben, ami kezdetben a szabadságról és a tudás hozzáférhetőségéről szólt, mára viszont nagyvállalatok játszóterévé vált. Hogyan lehet ezen körülmények között egy ügyet képviselni és láthatóvá tenni? Milyen módon határozza meg a globális kapitalizmus a közbeszéd működését egy kelet-közép-európai autokráciában? Hol vannak a rések a rendszeren? Brecht szelleméhez hűen kísérletet teszünk arra, hogy emlékeztessük a nézőket egy egyszerű igazságra: hogy a valóság megváltoztatható. Pláne az internet korában.

“Az azonos súlyú megszólalások és a színházi elemek kitűnő és arányos alkalmazása bevon minket a párbeszédbe, és bár sokszor nevetünk az ábrázolt helyzetek abszurditásán, a kezünk végig ökölben a könnyen kifordítható érzékelésünk ilyen közvetlen megtapasztalása okán.”
(Karafiáth Orsolya, Magyar Narancs)

“Kelemen egy évtizedes pályáján sokféle műfajban, eltérő dramaturgiával fogalmazta meg mondandóját, de mindegyik munkájára jellemző a téma dokumentarista megközelítése, a valóság és a fikció keverése és valamiféle közéletiség (nevezhetnénk politikusságnak is). Ezek a vonások természetesen fellelhetők ebben az előadásban is. A Figyelem megzavarására alkalmas tulajdonképpen öt esettanulmány összefűzése.”
(Nánay István, Revizor)

“Megdöbbentő, hogy Brecht szellemében milyen erős tud lenni a színház a kritikai gondolkodás és a politikai tudatosság színtereként.”
(Mariken Lauvstad, Klassekampen, NO)

“Egyre nagyobb hatással van rám Brechtnek az a gondolata, hogy a színház képes megmutatni, a valóság nem fix, hanem megváltoztatható. Ez a tudás egyébként valakiknek evidens – például azoknak, akik rendelkeznek kellő anyagi tőkével ahhoz, hogy a maguk igényei szerint alakítsák a valóságot. Brecht egyfajta felszabadító öntudatra akarja rávezetni a nézőket, és mozgósítani azokat, akik általában kimaradnak ebből a közös valóságformálásból.”
(Kelemen Kristóf, 444)