Életvitelszerű

A Flaszter Biennále keretén belül valósult meg az Életvitelszerű című közösségi színházi előadás és performatív emlékmű az 1989-es, úgynevezett “rongyos forradalom” helyszínén. 1989-ben, a rendszerváltás utáni napokban hajléktalan emberek a Blaha Lujza téri aluljáróban ülve tüntettek a lakhatásukért, és a feléjük áramló szolidaritás miatt célt is értek - az esemény hatására szervezték meg a ma ismert ellátórendszer alapját.

Kelemen Kristóf és Török Tímea efemer emlékműve egyfajta reenectment volt, amelyben a nézők együtt alkották újra az egykori ülősztrájk képét. Egy műfűvel borított felületen, párnákon foglaltak helyet, amelyeken a ‘89-es demonstráció résztvevőinek neveit olvashatták (a párnák később a Menhely Alapítványhoz kerültek). Az alkotók egy olyan együttlétet hoztak létre, amelynek során nemcsak megidézték a múltat, hanem aktív viszonyba is léptek vele. Az általuk életre hívott közösségi alkotófolyamatban lakhatási szervezetek dolgozói, hajléktalanságban érintettek és aktivisták vettek részt, akik a helyszínen olyan történeteket meséltek el, amikor a ’89-es esethez hasonlóan ők is megélték a szolidaritást – majd a történetgyűjtést kinyitották a nézők felé is. A munkafolyamat része volt egy backcasting jövőkutatási workshop is, amelynek víziójával zárták az eseményt (a szöveg megjelent a Fedél Nélkülben). Az alkotók elsődlegesen arra akarták felhívni a figyelmet, hogy a sokszor tapasztalt apátia és kirekesztés mellett ugyanolyan erős a szolidaritás és a segítő szándék is a magyar társadalomban, és ennek kihangosítása közösségi szinten közelebb vihet a pozitív gyakorlatokhoz.

A köztéri performansz elkészítése során különböző lakhatási szervezetek partnerként segítették a munkát, akiknek az alkotók adományokat gyűjtöttek a helyszínen, továbbá az utolsó alkalom kapcsolódott az évente megrendezésre kerülő, legnagyobb magyarországi lakhatási demonstrációhoz, a Lakásmenethez.